Egy kettlebelles társunk "eltűnt" 6 hétre, de előkerült. Irén igazi színfoltja a szegedi kettlebelles társadalomnak, sajnáltuk is, hogy egy időre abbahagyta az edzéseket. De jó oka volt rá. Ha valaki tudatosan úgy dönt, hogy "megkeresi" önmagát, az mindig jó indok arra, hogy néhány dolgot az életében félretegyen. Irén úgy döntött, már másodszorra, hogy végiggyalogolja Spanyolországot! Az El Camino-t, magyar nevén Szent Jakab útját. Ez egy zarándokút Spanyolországban, aminek több útvonala van, de mindegyik végcélja Santiago de Compostela városka katedrálisa, ahol Szent Jakab apostol sírja található. Ez nem csak egy komoly fizikai erőpróba, de egy kihívásokkal, élményekkel teli belső utazás is egyben. Irént megkértem, hogy írja le nekem röviden az élményeit, hogy egy kicsit a blogom olvasói és én is betekintést nyerhessünk ebbe a kivételes utazásba.
Ma idézem a kérésemre írt első levelét, holnap pedig felrakom a beszámolót. Érdemes lesz elolvasni...
"Szia Tamás!
Összehoztam neked egy kis beszámolót! Nem volt egyszerű, mert ahogy elkezdtem papírra vetni, rájöttem, hogy mennyire magamban tartottam a dolgokat, és "ömlött belőlem" a szó. Utólag alig tudtam lerövidíteni . Így hosszú lett. Használj belőle, amit jónak látsz!
De azt még el kell mondanom neked, amit a kedden elkezdtem. Valahol az edzésen is egy kicsit a caminon érzem magam. Ennek több oka is van. Rettentő jó ott a hangulat. Szeretem látni ahogy az emberek a végső erejüket is belevetik, hogy kihozzák magukból a legtöbbet. Nem versengenek egymással, mégis hatnak a másikra azzal, hogy ha ő bírja én is megpróbálom.
Nincs irigykedés, versengés, sőt látom a biztató tekinteteket. Kezdetben nagyon rosszul éreztem magam egyedül nőként, hogy mit gondolnak rólam. Viszont otthagyni se akartam, mert nagyon tetszik ez az edzésforma. De már látom, hogy nem foglalkozik ezzel senki, mindenki csinálja a dolgát. Mindezekben persze neked is nagy szereped van. Illetve Neked van nagy szereped. Nem csak mert Loreena koncertre mentél, amire nagyon büszke vagyok, hanem ahogy hozzáállsz az emberekhez. Te tényleg nem csak a testüket edzed… , ahogy a blogra feltett videó és néhány megjegyzésed is bizonyítja, hogy sokkal többet nyújtasz nekik.
Ja, ha már elkezdtem ilyen dicshimnuszokat zengeni, amit nem akartam, de kijött belőlem! Ami azonban a legjobban tetszett, és azt mondtam rá, hogy HÚÚÚÚ, az az, amit az iwiwen feltettél magadról megjegyzést: „IGYEKSZEM ÚGY ÉLNI, HOGY MÓNIKA ÉREZZE, SZERETEM!"
Hát Tamás, minden elismerésem, ha van még olyan férfi a világon, aki nyíltan kimondja, mennyire szereti a feleségét, az előtt én megemelem a kalapom, vagy inkább eljárok az edzésére!
Na most már aztán túl sokat beszéltem! Remélem fel tudsz használni valamit a blogon, de ha nem, majd újítok valamit rajta!
Üdv, Irén"
Összehoztam neked egy kis beszámolót! Nem volt egyszerű, mert ahogy elkezdtem papírra vetni, rájöttem, hogy mennyire magamban tartottam a dolgokat, és "ömlött belőlem" a szó. Utólag alig tudtam lerövidíteni . Így hosszú lett. Használj belőle, amit jónak látsz!
De azt még el kell mondanom neked, amit a kedden elkezdtem. Valahol az edzésen is egy kicsit a caminon érzem magam. Ennek több oka is van. Rettentő jó ott a hangulat. Szeretem látni ahogy az emberek a végső erejüket is belevetik, hogy kihozzák magukból a legtöbbet. Nem versengenek egymással, mégis hatnak a másikra azzal, hogy ha ő bírja én is megpróbálom.
Nincs irigykedés, versengés, sőt látom a biztató tekinteteket. Kezdetben nagyon rosszul éreztem magam egyedül nőként, hogy mit gondolnak rólam. Viszont otthagyni se akartam, mert nagyon tetszik ez az edzésforma. De már látom, hogy nem foglalkozik ezzel senki, mindenki csinálja a dolgát. Mindezekben persze neked is nagy szereped van. Illetve Neked van nagy szereped. Nem csak mert Loreena koncertre mentél, amire nagyon büszke vagyok, hanem ahogy hozzáállsz az emberekhez. Te tényleg nem csak a testüket edzed… , ahogy a blogra feltett videó és néhány megjegyzésed is bizonyítja, hogy sokkal többet nyújtasz nekik.
Ja, ha már elkezdtem ilyen dicshimnuszokat zengeni, amit nem akartam, de kijött belőlem! Ami azonban a legjobban tetszett, és azt mondtam rá, hogy HÚÚÚÚ, az az, amit az iwiwen feltettél magadról megjegyzést: „IGYEKSZEM ÚGY ÉLNI, HOGY MÓNIKA ÉREZZE, SZERETEM!"
Hát Tamás, minden elismerésem, ha van még olyan férfi a világon, aki nyíltan kimondja, mennyire szereti a feleségét, az előtt én megemelem a kalapom, vagy inkább eljárok az edzésére!
Na most már aztán túl sokat beszéltem! Remélem fel tudsz használni valamit a blogon, de ha nem, majd újítok valamit rajta!
Üdv, Irén"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése