A közelmúltban két ismerősöm is másik dimenzióban járja tovább útját. Zoli temetésére sajnos nem tudtam elmenni, Erika búcsúztatásán ma voltam. Nem sokkal volt idősebb nálam. Rák. A korábban emlegetett iskolában volt tanárom, sokat tanulhattunk tőle.
Egy halálhír az embert (jó esetben) mindig elgondolkoztatja. Be kell látnunk, úgy éljük az életünket, mintha örökké tartana, az igazság azonban az, hogy fogalmunk sincs, hogy meddig tart! Lehet, hogy holnap elüt egy autó. Nem tudhatod, hogy nem így lesz. Nem az autó a lényeg, hanem, hogy egyszer csak vége. Nincs tovább. Mindig többet akarunk, rohanunk, még több pénzt, még szebb autót, még nagyobb házat, még magasabb ismétlésszámot, még nagyobb súllyal, stb. Közben pedig elfelejtjük elmondani annak akit szeretünk, hogy szeretjük. Pedig egyszer eljön az alkalom, amikor már nincs több alkalom...
Isten veled Erika! Isten veled Zoli!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése