Az előbbi videó több szempontból megérintett. Nekem is van egy 1 éves kisfiam, akivel ugyan nincs gond, de én ekkora voltam mint most ő (ennek már 30 éve), amikor leforráztam magam forró vízzel, ráadásul a kórházban még tüdőgyulladást is kaptam. Élet és halál közt voltam, az orvosok nem sok jóval kecsegtették szegény szüleimet. Édesanyám nem jöhetett be hozzám, 2 hónapig csak egy kis ablakon keresztül láthatta, ahogy a kisfia szó szerint ki van kötözve...
Talán ehhez van annak köze, hogy néhány évvel később én lettem az ország egyik legsúlyosabb asztmása és allergiása. Anyámtól megkérdezték a gyógyszertárban: "Lónak viszi azt a sok gyógyszert?" Miután a gyógyszerész megtudta, hogy egy kis gyermeké, azt mondta: "Ez meg fogja ölni!" Szerencsétlen anyámnak az orvos viszont azt mondta, ha nem adja be nekem, akkor fogok meghalni. Rengeteget voltam szanatóriumokban. Gyakorlatilag évekig "meg akartam" fulladni...
Nos, azt mondják, ami nem öl meg, az megerősít! Bár nem sok mindenre emlékszem, de biztosan itt él bennem a sok "élmény", illetve a hegek a testemen mindig emlékeztetnek. Talán e miatt is lettem "egészség mániás". Talán ezért vagyok "harcos" alkat, már gyermekként is az életemért küzdöttem, csak akkor még nem tudatosan vívtam a csatáim, inkább az ösztönök dolgoztak. Ma már tudatos vagyok, és nem különösebben hat meg, ha valaki azt mondja nekem, nem vagy rá képes...
Nietzsche mondta azt, hogy ami nem öl meg, az erőssé tesz. És így van ez, szerintem is. Nem csak a fizikai, hanem a lelki, érzelmi élmények, tapasztalatokkal kapcsolatban is.
VálaszTörlés