Most találtam meg egy beszámolót, ami a nyári bácsalmási kyokushin karata edzőtáborról készült, ahol vendég oktatóként voltam jelen. Senpai Tettinger Attila meghívására érkeztem a táborba, hogy a kettlebell alapjait szakszerűen sajátíthassák el. Nem túl nagy meglepetésre, sok más küzdősport/harcművészet egyesület mellett ők is beépítették az erőnléti edzéseikbe a "gonosz orosz" módszert, de korábban nem volt lehetőségük RKC Instruktortól tanulni, ezt pótoltuk a táborban. Íme a beszámoló:
"... A tréningek napi szinten három alkalomra voltak tehetők, így reggel 6 órától, délelőtt 10 órától és délután 17 órától kezdődtek.
A reggeli tréningeket minden esetben a keceli Bács Team vezetőedzője, sensei Vancsik Nándor vezette. Ezek során rendszerint nyújtással, futással és erőnléttel foglalkoztunk kb. egy óra időtartamban.
A tisztálkodás elvégzése és a reggeli elfogyasztása után egy kis pihenő adódott minden nap, majd a délelőtti edzés vette kezdetét. Az első napon a szegedi illetőségű Varga Tamás RKC Instruktor vette kezébe a csapatot. Az orosz kettlebellel ismerkedhetett meg minden táborozó a tréningen, melynek során a kettlebell fejlesztő eszköz történelméről, terjesztéséről, biztonsági rendszabályairól tartott előadást követően a török felállás gyakorlatát veséztük ki az instruktorral több bemelegítő és rávezető gyakorlattal megelőzve azt. Tekintettel arra, hogy eddigi kettlebellel végzett edzésmunkánk szakavatott felügyelet nélkül került végrehajtásra, így kíváncsiak voltunk mindannyian, hogy mekkora sportértéke lehetett az eddig elvégzett munkánknak. A foglalkozás során következetesen felépítve sajátítottuk el a gyakorlat minden egyes mozzanatát, hogy az eddigi ismereteinken túl még fejlesztőbb tréning alá vethessük magunkat. A török felállást követően a lendítést, mint a ballisztikus gyakorlatok alapját sajátítottuk el, melyhez nem kevesebb magyarázattal szolgált instruktorunk, mint az előző feladatnál. A megközelítőleg két órás foglalkozást követően ebédeltünk és pihentünk.
A délutáni edzést az erőgyakorlatok határozták meg, így a guggolás, a magasra húzás, és a szakítás voltak porondon. Sorolhatnám, hogy mely gyakorlatok tették emlékezetessé a tábort, de azt hiszem mindenkiben mély nyomot hagytak a foglalkozások, melyek fájdalom formájában jelentkeztek, mindenkinél... mindenkinél. Talán a nap és az utolsó edzés végének volt köszönhető, hogy kissé elhasználódott a táborozók összetétele, így a szakítás már nagy kihívás volt, melyet szintén teljesített a csapat. Kizárásos alapon még az ebéd alkalmával fogalmazhattak meg a táborvezetők egy utolsó kihívást a foglalkozás megkoronázására, mely egy kyokushin karate versenyküzdelem megterhelésének modelljét jelentette. Nevezetesen háromszor kettő perc időtartam került meghatározásra negyven másodperces pihenők közbeiktatásával arra a célra, hogy harminc másodpercenként feladatot váltva kelljen a szert a tanultaknak megfelelően használni. 1. "kiba dachi"-ban történő állásban kell a szert kettő kézben tartani testmagasságban 2. serlegguggolást kell végrehajtani 3. szakítás bal kézben tartva a szert 4. szakítás jobb kézben tartva a szert. Nesze! A levezető gyakorlatokat követően a nap értékelése és a búcsú pillanatai érkeztek el. ..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése