Nagy Sportágválasztó - beszámoló

Bár a pénteki eső rossz előjelnek bizonyult, nem lehetett panasz a hét végére, az I Szegedi Nagy Sportágválasztó sikeresen lezajlott. A hiánypótló rendezvényen természetesen bemutatkozott a Kettlebell is, nagy örömmel mutattuk meg a "gyengeség védőoltását".

Szívügyem, hogy az emberek sportoljanak, de különösen a gyerekek. Péntek dél előtt az összes általános iskolából odaterelték a lurkókat, fantasztikus volt látni ennyi gyereket mozogni, játszani egyszerre. Ami külön szívet melengető volt, hogy óriási lelkesedéssel vetették magukat a súlyokra. Bár az RKC nem ezeknek a törpéknek való, azért jó volt látni azt a nyitottságot amivel a vasak felé közeledtek, és azt az örömet, amikor egy nagyobb súlyt felemeltek. Hamár itt tartunk, döbbenetes volt látni, hogy sok gyerek milyen erős. Bár néha majd szívinfarktust kaptam amikor a 32-est emelgették, azért lelkesítő volt látni, hogy a gyerek aki még nincs elrontva testileg és nincs bekorlátozva a tudata, egyszerűen odamegy, és felemel kétszer olyan nehéz súlyt mint ő maga. Mindezt különösebb erőlködés nélkül. Bár egy kettlebell szerintem nem gyerek kezébe való, azért egyértelműen látszott, hogy egy gyerek mennyivel jobban terhelhető mint egy átlagos felnőtt. Sokszor tapasztaltam már kezdőknél, hogy megkérve embereket a 24 kg-os bell használatára, hőzöngés volt a reakció, mondván hogy az nehéz. Nos, örömmel jelenthetem, hogy egy 7-8 év körüli kisfiú odasétált az egymás mellett lévő 28 és 32-eshez, megfogta őket, és szépen felállt velük, majd tartotta kb fél percen keresztül, hogy még le is tudjam fényképezni... Uraim, nincs több nyafogás!!!

De nem feledkezhetünk meg a Terminátorok következő nemzedékének másik jeles képviselőjéről sem, aki nem lehetett több 4-5 évesnél. Nyafogó női és férfitársaim legnagyobb bánatára sikerült megörökítenem az első nagy találkozását a kettlebellel. A 12-essel melegített, majd következett a 16-os, és 20-assal feltette a nagy találkozásra a koronát, no comment...

1000 Swing Challenge

Nem egészen úgy alakultak a dolgok ahogy én elterveztem, de így is jó. Finoman szólva is nem voltak ideálisak a körülmények. Zúgott a zene minden irányból, emberek járkáltak rajtunk keresztül, bámészkodók mindenhol. Hát, nekem sem lett volna nagy kedvem ott és akkor nekivágni, 5 lelkes ember mégis úgy döntött, a nehezített pálya ellenére is megmutatják milyen fából faragták őket!

Az első "versenyző" egy tanár úr volt. Igen, Keller Gyuriról van szó, aki filozófiát tanít az egyetemen. Ha informátoromnak lehet hinni (és miért ne lehetne), Gyuri barátunknak sosem volt erőssége a sport, a biciklivel is talán csak az első falig jutott. Nos, ehhez képest szépen kigyúrta magát, talán ezért hívják Gyurinak ;-) Amikor tavaly nyáron elkezdte az edzéseket arra gondoltam, ha őt megtanítom helyesen swingelni, akkor egy földi gilisztát is. Gyuri azonban élő példája a kitartásnak, éa annak, hogy rosszul ítél aki korán ítél (ez lennék én). Bár ő sem Terminátorként kezdte, most már reszket a T1000-es ha meghalja a nevét... Keller elvtárs nem kevesebb, mint 1265 Hard Style Swinget teljesített 1 óra alatt, végig mosolyogva, különösebb erőlködés nélkül, erre csak egy állat képes! Bizonyíték a vidókon:

Négy másik derék legény dél után látot neki a nagy kihívásnak. Ketten sajnos feladni kényszerültek a versengést, a tenyéren a bőr folytonosságának a hiánya bizony nem segít... Két elszánt harcos azonban sikeresen befejezte a nem kis feladatot, Granyák Dominik és Merha Attila joggal húzhatja ki magát edzésen a többiek előtt! Nem egyszerűen bátrabbak voltak azoknál akik bele se mertek vágni, de minden erejüket összeszedve vívták a legnagyobb harcot amit ember vívhat, megküzdöttek önmagukkal, és sikerrel jártak! Attila nem mellesleg Budapetről jött le csak azért, hogy részt vehessen a programon, Attila, fejet hajtunk! Ja, majd elfelejtettem, ő 24kg-os kettlebellel snatchelt... Végül egy óra alatt 660 ismétlésig jutott, ami egy spártai harcos becsületéra is válhatna. Azt is érdemes kiemelni, hogy a srácok meg sem álltak 1000 swingnél, mindhároman végig dolgozták az egy órát! Ráadásul közvetlen a kihívás megkezdése előtt még egy színpadi bemutatót is csináltunk, ami több volt mint bemelegítés... Gratulálok fiúk, ez férfi munka volt!

Szeretném külön megköszönni egyik legrégebbi tanítványomnak, Szomolányi Gergely, leendő Instruktornak, hogy szombaton egész nap számíthattam rá, a gyerekeket kitörő lelkesedéssel terelgette a vasak körül.

Reméljük jövőre is megrendezik ezt a remekül sikerült rendezvényt!